csütörtök, augusztus 05, 2010

Jodi Picoult: Szívtől szívig

Ez a nő, megint egy fantasztikusat írt.

Igaz az elején teljesen lekonyult a szám, hogy az első 40 oldalon erősen Stephen King Halálsoronjára hajazott. Ugyan végül más lett belőle, más irányt vett, de enyhén rosszul esett a halálraítélt, aki életeket ment, embereken segít, kismadarakat hoz vissza a halálból.

Shayt elítélik két ember meggyilkolásáért, és 11 év után a kivégzésére vár. Megölt egy kislányt és a nevelőapját, aki mellesleg rendőr volt. A feleség babát várt, mikor a gyilkosságok történtek. A második kislány, Carrie szívbeteg, donorra vár, hogy élhessen tovább. Shay felajánlja neki a szívét.

A könyv rengeteg érdekes komoly dolgot boncolgat. Vallás, hit, halálbüntetés, szervadományozás. Engem mind érdekelt. Sok olyan véleményt olvastam, hogy ezeket a részeket kimondottan unták, énnekem meg pont tetszettek, és elképesztett, hogy milyen tájékozott, felkészült az írónő, hogy ezeket párbeszédek formájában szövegbe tudta önteni. Szerettem a katolikus pap, és a rabbi beszélgetéseit, de nekem nagyon érdekes volt Tamás evangéliuma is, a gnosztikusok nézetei.

És amiért nem hasonlított a Halálsoronra az az hogy óriási médiaszenzációvá kezdett alakulni, emberek hitték, hogy Shay a Messiás, mások szemfényvesztőnek, gonosz küldöttének titulálták. És bármi is volt ő, bármi is derül ki a könyv végére, legalábbis én valamit leszűrtem belőle, azért az engem nagyon elgondolkoztatott, hogy valószínűleg ilyen lehetett Jézus élete is. Voltak akik hittek neki, voltak akik kételkedtek. És micsoda tortúra, hajcihő lehetett az egész körül, mennyi indulat, érzés kavaroghatott az akkori emberekben.

Nagyon érdekes vívódás volt nekem még az anya, June feladata, hogy eldöntse, másik gyermeke és férje gyilkosának szívét elfogadja-e a lányának, vagy annyi benne a harag, hogy képtelen erre, illetve ha elfogadja, akkor vajon tényleg kaphat-e/"örökölhet-e" valamit a lánya abból az emberből, abból akinek a szívét megkapja. Nem tudom hogy tudtam volna dönteni.

Shay pedig valaki volt, valaki meg nem, legalábbis az én olvasatomban, de azért a legesleghátborzongatóbb része mégis az volt, hogy a koporsóban fekszik Elisabeth, apja átkarolja utolsó útjukon. Aki elolvassa tudni fogja mire gondolok.

Nincsenek megjegyzések: